Mária Terézia 1767-ben kiadott rendeletének célja a jobbágyterhek felmérése és egységes szabályozása volt. A helységeket végigjárva, az ún. kilenc pontos kérdőív alapján mérték fel a parasztság helyzetét. A felmérés alapján létrejött úrbéri tabellák tartalmazzák a földesúr, a jobbágyok és zsellérek, nevét, a telkük nagyságát, stb. Az alkalmazás a teljes levéltári fondot, valamennyi fennmaradt iratanyagot tartalmaz. Ez 43 vármegye mintegy 300.000 oldalát jelenti. A Hungaricana összeállítása megyénként tartalmazza a falvakat, így Kesztölcöt is. Ezon belül pedig a birtokosok nevét, földterületük nagyságát, jobbágyaik és zselléreik számát.

Radovics Istvánné Kesztölc története című könyvéből tudjuk, hogy a török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc után mindössze tucatnyi család maradt Kesztölcön. 1716-ban érkeztek az első telepesek, és ötven évvel később, amikor ez az adóösszeírás készült, már közel 800-an laktak a faluban. 

"A kesztölci plébánián 1787. július 31-től találunk latin nyelvű anyakönyvi adatokat. 1787. július 31-től december 31-ig a faluban született 25 gyermek. Ebben az évben a következő nevű szülők szerepelnek az anyakönyvben: Mathias Zernárik és Maria Kovács nevű szülőknek született Mathiás nevű gyermeke, Thomas Lackó, Éva Kontor nevű szülőknek született Maria nevű gyermeke. Joannes Polák és Maria Lipa nevű szülőknek született Maria nevű gyermeke. Viktorionus Navratil, Elizabeta Szlovák nevű szülőknek Joannes nevű gyermeke..

1788-ban 56 gyermek született, 28 fiú és 28 leány. A család jogi helyzete: 25 colonus, 29 zsellér és 2 cseléd. Leggyakoribb családnevek 1788-ban: Németh, Szlovák, Pesty, Nagy, Szabó, Guscsik, Homola, Nemes, Nebehaj, Zúbek, Trgel, Palota, Kovács, Hertlik, Horváth, Szekrényes, Vargha, Major, Petrás, Kain, Demeter, Vastagh, Cserveni, Bakaji, Kohút, Simonek."