Az eseményen 33 óvoda- és iskolapedagógus vett részt, köztük a már nyugdíjba vonult kollégák is. A rendezvényt Vöröskői István polgármester nyitotta meg köszöntőjével, majd az ovisok színvonalas műsorát tekinthették meg az egybegyűltek.

Az előadás után a résztvevők pezsgővel koccintottak, majd közösen elfogyasztották a finom vacsorát. A pedagógusok munkáját továbbá egy szál virággal is megköszönték.

A pedagógusok méltatása Vöröskői Istvántól a következőképpen szólt:

Tisztelt Pedagógusok!

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kedves óvó néniket, tanár néniket, tanárnőket, tanárokat, nyugdíjas pedagógusainkat! Engeedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem köszöntésemet. „Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy, és szíve jó!”

Ezt a gondolatot Al-Ghazali, a neves arab filozófus hagyta ránk. És ez a mondat röviden összefoglalja mindazon tulajdonságokat, amelyek a tanárt tanárrá, a pedagógust pedagógussá teszik.
Ebbõl a sommás mondatból is látszik, hogy milyen nehéz mesterség, komoly feladat, egész életre szóló hivatás az Önöké. Nagy dologra, egyesek szerint a legnagyobbra vállalkoznak, amikor fiataljainkat tudásra, szívbéli jóságra tanítják, és a mindennapokban példaként állnak elõttük.
Akár életre szóló példaként, mintaként szolgálnak a legnagyobb tanáregyéniségek, akiknek hatása végigkíséri a felnövekvõ fiatalokat életpályájukon. És itt nemcsak az átadott tudásra gondolok – sõt: elsõsorban nem arra. Hanem az egyéniségre, az emberre, aki amellett, hogy tanít - nevel is. És nem feltétlenül szavakkal, hanem tettekkel, személyes példával.

Kazinczy Ferenc ezt úgy fogalmazta meg: az a tanító, aki a gyermekeket úgy tudja tanítani, hogy elfelejtik, hogy iskolában vannak, és azt vélik, hogy anyjuk ölében hevernek; az a tanító, aki tanítványainak a fejét és a szívét míveli, aki õket nyájasan tanítja és javítja.

Megilleti a köszönet és az elismerés Önöket, akik generációkat oktattak és neveltek itt Kesztölcön. Olyan alapokat raktak le, amelyekre építhet ez a falu, hiszen mindazok, akik munkájukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal hozzájárulnak Kesztölc fejlõdéséhez, mindennapi mûködéséhez, Önöktõl kapták ismereteiket, és talán az Önök hatására választottak szakmát, hivatást, talán éppen a pedagógus pályát is.

Egy áldozatos életút méltatásához néhány mondat kevés. De Széchenyi István gondolata úgy gondolom, pontosan tükrözi mindazt, amiért önök az elmúlt évtizedekben dolgoztak: „A tudományos emberfõ mennyisége a nemzet igazi hatalma. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerõt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly és erõ az agyvelõnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.”

Jó egészséget, boldog éveket kívánok Önöknek!