Makovics János versei, Tóth Tibor festménye: Pincék.. (35x50 olaj)
Szünidő
Ismét itt van a vakáció!
Megannyi lehetőség egy
életreszólón, bízakodón.
Forr a levegő, kék az ég,
erdők -mezők tombolnak a
nyári bőségzuhatagban mint
kis patakok, s tavak mellett
folyókban lubickolva, leég
sok minden és mindenki.
Szünidő múló idő : átélni
itt és most kell akit érint,
izzadva , szaladva jövő elé,
múltat gyűjtve mint a méh.
Nyár, falun
Forró napok izzadásaiban,
erdők mezők virághalmaiban,
leülve útszéli ároknál fecskék
röptét nézve, s megannyi
változatai a kék égnek.
Nyugalom, csend, ilyen
a nyár falun, távol a zajos
várostól ,emberektől, kell
hogy legyen időnk erre is.