Nekem is voltak ambícióim a chilievő versennyel kapcsolatban, csak fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, sem azzal, hogy kikkel kéne versenyeznem sem, hogy milyen paprikákat kell majd megenni, bár volt egy halvány sejtésem.

A nyitás előtt a Gabkó Chili standján beszélgetni kezdtem a tulajdonossal. Próbaképpen megettem egy egész Fatalii gourmet jigsaw-t. A tulaj elsőre mosolygott a magánszámomon, de aztán elismerően kérdezgetett. Végül megállapította, hogy vannak akik egy ilyentől térdre rogynak. Azt nem mondom, hogy nem vert ki a víz, de nem szenvedtem, vagy sikítoztam, mert az otthoniakat szinte már mind megkóstoltam.

Egy óra elteltével megkerestem a Magyarchilis-t. Ott Gyula bácsitól kértem egy Morugát, amit szintén magamba zártam szőröstül-bőröstül. Gyula bácsi szomszédja elképedten nézett, mert látta, hogy a Gabónál már egy hasonló halálosztót megettem magában. A Moruga alattomos gyilkos ilyen mennyiségben. A Fatalii meredeken ível felfelé, de aztán szépen lecseng, ezzel szemben a Moruga nagyon sokáig hullámokban kínozza az embert.

Miután ezt is kihevertem, a csodálkozó szomszéd odahívott és megkért, ha már ennyire bírom, van-e kedvem megkóstolni az mutáns Chocolate Reaperjét. Gondoltam, miért ne? Ez nagy hibának bizonyult...

Órákig semmi különösebb bajom nem volt. Végignéztem a versenyt is, ahol 8 chilivel küzdöttek meg a bátor jelentkezők. Viszont a vonaton iszonyatos görcseim lettek. Ez nem ismeretlen, mert eleinte ezeknél a chiliknél előfordul. Volt olyan pillanat, majdnem megadtam magam, de végül kitartottam. A görcsök nem enyhültek, csak mikor kicsiny falunkba érve 3 jégkrémet megettem.

El sem tudom képzelni, hogy azok a szerencsétlen versenyzők mit érezhettek estefelé otthon.