Makovics János verse és fotója!

Makovics János: Behavazva

Most már nyakunkon a tél,
fehérbe öltözött a táj, hívogat
a határ,erdők mesevilága, hol
oly vakító e fehérség, csábítón.
Gyermeki öröm , lám természet
örök vonzereje, mely mindig
megrészegít, és hógolyózunk,
hóembert építünk, élvezve e
behavazottság mámorítóságát.

Olvasta már?

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...