Makovics János verse és fotója!

Makovics János: Behavazva

Most már nyakunkon a tél,
fehérbe öltözött a táj, hívogat
a határ,erdők mesevilága, hol
oly vakító e fehérség, csábítón.
Gyermeki öröm , lám természet
örök vonzereje, mely mindig
megrészegít, és hógolyózunk,
hóembert építünk, élvezve e
behavazottság mámorítóságát.

Olvasta már?

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...