Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Csillaghullás

Hegyek ölelő karjai közt,
évről évre csillaghullás
köszönt, megannyi látvány
mely örök lámpás, múlatva
jelent, emléket hagyva jövőnek.

Sokszínű programok, kicsiny
csillagok, köztünk égnek
fényt mutatva, hangulatos
napocskát adatva, nekünk.

Csillaghullás hagyomány már,
régi új ismerősök közössége,
kovácsolva falunk egységét,
fényt hozva eljövendőkért.

Olvasta már?

Makovics János : Adventi várakozás

December visszajött közénk, elhozva évezredes hagyományait. Adventi várakozás tölti el lelkünk, tudva, megváltozott valami nagyon. Más lett világunk s benne az emberek, ám van remény mely elhozza betlehemi csillagok békét hozó cs...

Makovics János : Sírok között

A mélyben zajlik a lét. s én hallom amint lüktet az ér. Halottaim közt a csendes magány, rámteríti holdvilág mámorát, s sírok közt élek,síró görcs között, mert nem tudom,kinek rosszabb itt, a sírok között.

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...