Makovics János gondolatai Klastrompusztával kapcsolatban.

Vannak furcsa elnevezések, melyeket észre sem veszünk, ha csak rá nem fókuszálunk. Ilyen a mi Klastrompusztánk is, mely méltán népszerű volt és az ma is, történeleme és jelen miatt is. Azonban a "puszta" szó hallatán az ember általában tényleg valami pusztát képze el lelki szemei előtt, azonban a "mi" pusztánk nem puszta, hanem erdős, hegyes vidék. Nem tudni mikor, milyen okból, kik, miért is nevezték el ezt a helyet Klastrompusztának, hiszen minden volt a régi időkben is csak nem puszta. Sokkal jobban illene hozzá a Klastromliget elnevezés, így utólag eljátszva a névadási dolog kapcsán. Persze most már nem kell - lehet átnevezni, csak érdesség gyanánt hoztam fel ezt a gondolatot, melynek megvan a logikai alapja úgy vélem. Akiknek meséltem, rácsodálkoztak, és azt mondták, tényleg, igazam van, nem is értik ők sem mért nevezik pusztának azt ami erdős, hegyes. Klastrompuszta minden csak nem puszta ugye . Számomra inkább Klastromliget....vajon az ott élőknek eszükbe jutott ez a gondolatmenet? Furcsák ezek az elnevezések olykor.

Olvasta már?

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...