Makovics János verse a Költészet Napja alkalmából.

Makovics János: Költészet napja

Múlnak mégis kivirágoznak,
tavasz jöttén megannyian :
felhők alatt, csillagok közt,
sokan vannak és lesznek,
kik naponta verselnek egyet.
Április zsong mint fejekben
oly sok versfoszlány, mely
naponként ránk talál, vígaszt,
reményt adva holnapok elé,
nem tudva olykor lényegét.
Ám vannak a versek, sorok,
rímek, foszlányok, bennünk
fodrózik tovább, csobbanásként.

Olvasta már?

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...