Makovics János verse. Tóth Tibor festménye.
Makovics János: Tavasz, falun
Március tombolja magát:
változékony éjek, nappalok,
de éledezik erdő - mező, és
falun látni igazán, tavasznak
zsongását, mely hívogat sokakat.
Nyílnak virágok, rügyeznek lassan
a fák, és hosszabodó nappalok
kerti munkára hívnak, megülve
padon napfényben fürödve.
Tavasz falun, még romantikus,
ha meglátjuk ezernyi szépségét.
Madárcsicsergés, melyet messze
vissz a felkavaró szél, mint oly
sok gondolat mely felhőket hajt,
tavaszi zsongásként, idelent.