Makovics János verse. Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Tavasz, falun

Március tombolja magát:
változékony éjek, nappalok,
de éledezik erdő - mező, és
falun látni igazán, tavasznak
zsongását, mely hívogat sokakat.

Nyílnak virágok, rügyeznek lassan
a fák, és hosszabodó nappalok
kerti munkára hívnak, megülve
padon napfényben fürödve.

Tavasz falun, még romantikus,
ha meglátjuk ezernyi szépségét.
Madárcsicsergés, melyet messze
vissz a felkavaró szél, mint oly
sok gondolat mely felhőket hajt,
tavaszi zsongásként, idelent.

Olvasta már?

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...