Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Télutó

Fagyos éjek, hideg napok,
hosszú estek, forró kávék,
nyúlnak napok olvadozva,
hóember is foszladozva.
Télutóban járunk már,
lassan de bizton jön a
tavasz, csak türelem
mely rózsát is teremt.
S kivetkőzünk napsugárban,
kilépve már szobácskánkból.

Olvasta már?

Makovics János : Szeptemberke

Eljött mint nem várt szerelem. Ideje vagyon, lészen itt és most. Meghagyja nyári nap erejét délre, gyorsan suhanva csillagos éjbe. Beérlel elbujdosott dolgokat, hátrahagyva zörgő leveleket. Szeptemberke lassú kopogása hallik h...

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...