Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Télutó

Fagyos éjek, hideg napok,
hosszú estek, forró kávék,
nyúlnak napok olvadozva,
hóember is foszladozva.
Télutóban járunk már,
lassan de bizton jön a
tavasz, csak türelem
mely rózsát is teremt.
S kivetkőzünk napsugárban,
kilépve már szobácskánkból.

Olvasta már?

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...