Makovics János Ünnepek közt című verse, Tóth Tibor festménye.

Makovics János: Ünnepek közt

Megéltük ezt az évet is: égtek a
szenvedélyek nyári tábortűzek
és őszi hajnalok romantikájaként.
És immár december lépked halkan
mögöttünk,s lelkünkben ünnepi
hangulatok millirádnyi csillagjai.
Vagy mégsem tán? Hogy lehetne
víg az ünnep, tudva milyen a világ
melyben félve, aggódva élünk.
Kiszolgáltatva másoknak, magunknak,
hétköznapok zavargásaiban ledlezve,
reményveszetten is bízakodva valamiben.
Ünnepek közt tán hívőbbek vagyunk,
de sokan sajnos, kegyveszettek lettünk.

Olvasta már?

Makovics János : Nyárelő

Közeledik mint hosszabbodó estek, nyárelő víg mezők - erdők hangjai. Fénysugár naponként ismétli magát, fel a hegyre , ki a mezőre , utcáról utcára biciklizni , megállva olykor beszélgetni...csendes , nyugodt falusi romantikában ...

Makovics János : Évnek végefelé

Múltak napok ismét , évszakok járása szerint , megannyi létnek megélve adott perceit , melyek emlékben maradnak , bennünk. Sok volt mi szép, rossz, kaptunk és adtunk jót - rosszat,...