A legenda szerint:
“1956 októberének végén, miután értesültek a budapesti eseményekről, egy pilisi zsákfalu, Kesztölc lakói összeültek a kocsmában, és megalapították a kesztölci köztársaságot. A helyi notabilitásokból kormányt választottak, amely a kocsmában tartotta az üléseket. Néhány liter borért vettek maguknak egy tankot, kiállították a faluba vezető útra, beleültettek néhány katonaviselt férfit, így a köztársaságnak már hadserege is volt. Állítólag tervbe vették, hogy Magyarországból kiválva kérvényezik felvételüket az ENSZ-be, más változatok szerint Csehszlovákiához szerettek volna csatlakozni. Mivel a falu rejtve volt a hatóság figyelő szemei elől, november negyedike után sem történt változás. A karhatalmisták csak valamikor később, december környékén mentek le Kesztölcre, ahol brutális módon számoltak le a helyiekkel.”
Lásd például: URBANLEGENDS.HU*

A múlt-kor.hu című történelmi magazin egy 2006-ban megjelent könyvre** hivatkozva azt írta: A legenda alapját egy két részből álló cikksorozat jelentette, amely a Dunamente című járási lapban jelent meg 1957 tavaszán. (Élt ötven napot - karcolatok a `kesztölci köztársaság` történetéből.) Ebben többszörösére nagyították fel az eseményeket: október 26-án az összes kommunista lakását feldúlták, majd 28-án kiáltották ki a köztársaságot. Az alig működő tank az ütőképes hadsereg jelképe lett, a katonák eszerint még lángszóróval is rendelkeztek. A cikk szerzője, Kara Imre még a legvéresebb fehérterror rémképét is felvetette. Az 1957 nyarán letartóztatottak is az újságból értesültek a köztársaságról. A propaganda azonban lassan hatni kezdett: 1963-ban az egyik tiszt már arra volt kíváncsi a kihallgatás során, hogy ki dolgozta ki a "külön köztársasági programot".***

Lássunk ezek után egy állambiztonsági iratot, egy jelentést 1957 júniusából - a jelentést eredeti, betűhív formájában idézzük:

BM. Komárom megyei Rendőrfőkapitányság
Politikai Nyomozó Alosztálya, Dorog. "Szigorúan titkos!"

Tárgy: Simonek Lukács kesztölci lakos ügye.

Jelentés.

Dorog, 1957. június 26.

Jelentem, hogy Simonek Lukács, kesztölci lakos az 1956. október 23- ellenforradalomba aktiv tevékenyságet fejtett ki. Részt vett a helyi községi párttitkár lakásának felrobbantásában 1956 október 24-én, majd megalakította kesztölci külön-Köztársaságot amelynek tagjaiként válogatott fasisztákat, összesküvőket választottak meg, a kesztölci lakosság tiltakozásának ellenére. Az esztergomi hadosztály és az Esztergomtábori honvéd egységtől nagymenyíségü fegyver felszerelést, lőszert hordtak össze Kesztölcre. Többek között lángszórójuk és harckocsijuk is volt. Ennek folytán retegésben tartották nemcsak a község becsületes lakoságát, hanem a környező községek lakoságát is. Nem egy esetben még más községek, városokban is kutattak a kommonisták iránt, hogy azokat megfélellitsék, őrizetbe vegyék stb. Kesztölcön 19. kommonistáról halál-listát álitottak ki. Nem rajtuk múlott,hogy ezeket az elvtársakat kivégezni nem tudták. Ugyan is a kommonistákat őrizetbe vették, fogva tartották, sőt őrséget álitottak a kommonisták lakására is, s fegyveresen vigyáztak arra,hogy mikor jön haza a még őrizetbe nem vett kommonita lakására, hogy azt is őrizetbe tudják venni. Mint külön Köztársaság Kormány programot dolgoztak ki, melyben elsősorban az államosított és a betagositott földeket akarták vissza-adni a volt tulajdonosainak. El is kezdték a földmérést. Külön fegyveres alakulattal rendelkeztek, melynek parancsnoka Simonek Lukács volt. Miután a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakult, állandóan fenyegették a dolgozókat, hogy ne merjenek menni dolgozni. Fegyveresen álltak őrséget annak érdekében, hogyha esetleg Kesztölcről a bányába menének dolgozni, azt "mint árulót" vagy visszakényszerítsék, vagy pedig fizikailag megsemisitsék. Több személyt fenyegettek életveszélyesen, akik menni akartak dolgozni mondván azt, "ha nem kedves az életetek akkor mehettek dolgozni." Ez az állapot folyt így egészen 1956 december 15-ig. Jóformán egy bányász sem ment Kesztölcről dolgozni, a megfélemlítés következtében. Az a szerv amit létrehoztak teljes ellenforradalmi volt, s tevékenységét teljes egészében ez jellemezte. Nem csoda, ugyanis Kesztölc mindég is fészke volt az ellenforradalomnak.[...]

Parádi Ferenc rny. fhdgy.

A jelentés forrása: ÁBTL - 3.1.5. - O-12035 ifj. Simonek Lukács 52. oldal

Mi is az igazság?
Ezek után igazán érdekesnek találhatjuk Göncz Balázs előadását, amelyet a régebbi és legfrissebben feltárt levéltári dokumentumok alapján mutatta be a kis pilisi faluban történteket.

Kesztölc - az esztergomi érsek egykori bortermelő birtoka -, egy eldugott kis zsák-bányászfalu a Pilis lábánál, amit az átlagember legfeljebb az 1980-as évek tapéta-reklámjából ismer. A településnek zömében szlovák lakossága volt, akik közül sokan az 1920-as és 1930-as években Franciaországban próbáltak bányász-szerencsét, ahol már korán megismerkedtek a szociáldemokráciával, a szakszervezeti mozgalommal, s ezen ideológiával „megfertőzve” tértek vissza a Horthy-kori Magyarországra.

Így Kesztölc azon ritka települések közé tartozott, amelynek lakossága 1945-ben őszinte lelkesedéssel várta a szovjeteket, hogy aztán annál nagyobbat csalódjon. A falu főleg bányászattal foglalkozó férfi lakossága a második világháború harcaiból kimaradt ugyan, de a bevonuló szovjet csapatok a települést teljesen kiürítették, majd aztán 480 férfit elhurcoltak málenkij robotra. Ezek közül a fele soha nem tért vissza. 1946-47-ben a szlovák?magyar „lakosságcsere” során sok család kivándorolt a Felvidékre, majd 1952-ben egy demokrácia-ellenes szervezkedést leplezett le itt az ÁVH, aminek több kesztölci is áldozatul esett. Az 1952-es szervezkedés jelentőségét mutatja, hogy a résztvevők egy részének kihallgatásában maga Péter Gábor is részt vett. A valós és koncepciós elemeket is tartalmazó 2500 oldalnyi ügy iratai levéltárunkban kutathatóak.

Kesztölc ettől kezdve folyamatosan az állambiztonsági szervek figyelmét "élvezte", "megfigyelt falu" volt egészen a rendszerváltásig.

Göncz Balázs az előzmények ismertetése után két szálon folytatta a történetet. Egyrészt bemutatta a helyi események főszereplőjeként nyilvántartott Simonek Lukács rendkívül kalandos élettörténetét, másrészt felidézte az 1956-os októberi helyi eseményeket, napról napra, ahogy azok az állambiztonsági iratok alapján rekonstruálhatók. (A falu önigazgatását meg tudta őrizni egészen 1956 decemberének közepéig.)

Az előadás következő részében Göncz Balázs beszélt a forradalmi eseményeket követő megtorlásról, valamint arról is, hogy milyen hálózati-ügynöki figyelem kísérte az 1963 után kiszabaduló egykori résztvevőket. Az előadás csattanója egy legfrissebben feltárt dosszié bemutatása volt, amelyet a "V-12", majd "Zoltán-24" néven említett védett vezető (azaz Szűrös Mátyás) Kesztölc-Klastrompusztán található hétvégi házának operatív biztosítására nyitottak az 1980-as évek elején, és amelyben a falu akkori lakosságának operatív ellenőrzésével kapcsolatos iratok is olvashatók.