Te másképpen nézted és láttad a világot :
testnek s léleknek "táncai" megelevenedtek
lapjaidon, s a grafikák százai kis füzetedben
mit oly gyakran mutattál, megelevenedett
az oly kicsinyke nagyvilág sokszínűsége.

És az a sok kellemes, vidám óra,Nálad
Klastrompusztai nyaralódban és nálam,
megbeszélve, kibeszélve fájdalmunk,örömünk,
képek,melyek bennem élnek örökké immár.

S ma is hallom a szél zúgta erdők - mezők közt
járva hangodat, dorgálásaid és dicséreteid,
s ma már fáj hogy oly sok időt veszni hagytunk,
lévén, viselve "művészsorsunk" terheit, idelent.

Te már megtaláltad békéd és nyugalmad, és
lenézve mosolyogsz ezernyi látszatgondjainkon,
mert sokszor elmegyünk a lényeges dolgok mellett,
s későn jövünk rá, mi ami igazán fontos, itt és most.

Való lényed nincs már köztünk, de alkotásaid itt
vannak, és templomunk freskóján arcod mása
ránk tekint,s ki - ki a maga módján emlékezik.