A végállomás már nem ez, szerencsére, fejlődik gyarapszik falunk, így az egykori végállomásból csak egy állomás lett.

De milyen szép helyen van! Nagy, öreg fasor van az egyik oldalon, ahol is egy kis ligetet találunk. Fából készült kis hídon lehet átmenni. Sajnos a szép korlátját már "privatizálták", de még vannak padok, asztalok, szétszórtan, ahová le lehet ülni.

A kiépített buszmegállóban is található egy pad, kettő volt eredtileg, de az egyik balesetet szenvedett egy autó által, s azóta csak egy van. De végre már rendes buszmegálló van, járdaszigettel, kukával, így nem kell a sárban álldogálni, és már van külön közvilágítás is, sokáig nem volt.

A beérkező oldalon a járdasziget végén volt egy félkör alakú korlát, hogy az utasok leszállva a buszról nehogy a vízesárokba sétáljanak,sajnos ez is gazdát talált magának. Volt hirdetőtábla is, mára elkelt az is. Ám van jó hír is, láthatunk egy kis táblát, amin értesülhetnek az iderkezők, hogy merre is van a kék túra, de itt aláírhatták volna hogy Klastrompuszta merre van.

​Ugyanis innen a Kétágú hegyre is lehet menni. Szerencsére sokan jönnek kirándulni falunkba, erdőt-mezőt járóktól kezdve sárkányrepülős és íjászkodást ​kedvelőkig.

A négy évszakban mindig ​megmutatja magát ez​ a táj, ​csak észre kell venni a sok kis apró csodát,​ és ez kárpótol sok mindenért.