A kőbánya ásványkincse dachsteini mészkő, melyet külszíni fejtéssel termelnek ki. Történelme párhuzamos a falu és a Pilis történetével. A hegy és a környéke Árpád-házi királyok kedvelt vadászterülete volt.  Pilis szó szláv eredetű jelentése (les) tar kopasz.

I. Géza király az alatta lévő területet a Garamszentbenedeki Apátságnak adományozta vincellérekkel és földdel együtt. A Pilis lankáin az úgynevezett Málokon szőlőt telepítettek és más királyokat szolgáló népekkel együtt ellátták az udvart borral. 1250-ben Boldog Özséb megalakította Klastrompusztán a Pálos szerzetesrendet, ahol templomot és kolostort építtettek és az építkezéshez szükséges követ a Pilis szikláiból nyerték, közvetlen a kolostor közelében található kőbányából.  1294-ben III. András oklevele már az esztergomi káptalan falujának mondja a falut és meghatározza, az adók fajtáját és mértékét.

A kőbányászatra és a mészégetésre vonatkozó írásos bizonyíték az 1711 évi prefektusi jegyzék, amely szerint: Kesztölc a káptalan faluja, „van szőlőhegye, mely után tizedet ad a káptalannak, van elégséges erdeje és szántóföldje, évi cenzusa 30 forint. Az itt lévő mészégető jövedelmének 1/5 része szintén a káptalant illeti akár pénzül, akár természetben.”

Időközben megkezdődött a szlovákok betelepítése, akik legfőképpen földműveléssel, fakitermeléssel és mészégetéssel foglalkoztak. A telepesek mészégető kemencéket építettek, amelyek nyomai napjainkban is megtalálhatók. A terület elnevezése Pri Pecách (a kemencéknél) és akkor a kőszállítás már a jelenlegi kőszénbányából folyt. A későbbiek során az erdőgazdaság jöhet szóba tulajdonosként és a kőszállítás és a mészégetés kereskedelmi formát öltött. Az 1827-es szintén prefektusi jegyzőkönyv megerősíti az előző állítást. „Kiegészítésként a falu lakói mészégetéssel és fafuvarozással foglalkoznak.”

Az 1920-as évek végén épül a falu főútja, akkor helyezték el a telefonoszlopokat, és a községi testület határozata szerint, minden Leányvári utcában lakó. köteles volt a kőszállításhoz vagy szekeret igavonó állattal együtt biztosítani, vagy 2 pengő befizetésével megváltani a ráeső feladatot.

1949 szeptember 14-én alakult meg Kesztölcön a Jó szerencsét termelőszövetkezet. A kőbánya a szövetkezet tulajdonába került. Mérsékelt fejlődés után 10 évvel később, felvetődött a két szomszéd falu Leányvár és Piliscsév csatlakozása a kesztölci Jó szerencsét termelőszövetkezethez. Az egyesítés évében rendkívül nagy szerepe lett a fogatos áruszállításnak. Jelentős bevételt jelentett a kőbánya intenzív termelése és a mész értékesítése.

Az államosítás során a TSZ. tulajdonába került a Pri Skálke nevű dűlőben három kemence, emellett egy 1928-ban alakult leányvári mészégető és kőmalom telep, kővel való ellátására is szükség lett. A fokozódó gépesítés nagyobb fejlődést jelentett. A termelőszövetkezetben jelentkeztek a melléküzemági tevékenységek. Ezek főleg az ipar erősítését jelentették. A kőbányászat a mészégetés és a kőőrlő üzem képezett egy egységet. A zárszámadási jegyzőkönyvek tanúsága szerint az 1968-as év lemaradást jelentett a kőbányászatnak ez késztette a vezetést a korszerűsítésre.

Jelentősebb beruházások 1969-ben: villamosították az üzemet, (transzformátorház) forgó rakodó gépet állítottak be, kompresszort vásároltak. A TSZ-majorban megépítették a kőőrlő üzemet.

1970-ben kőrostát vásároltak. A kőőrlő üzem 1972 évi termelése 62565 q futor, mészkőliszt, kődara. A mészégető kemencék termelése kielégítő. Ebben az évben termelésük 35872 q mész lett, ami megfelelt 3 429 000 Ft nettó árbevételnek.

Gyakran olvashatók voltak a következő újsághirdetések: „Építkezéshez, falkövet. meszet azonnal minden mennyiségben szállít a kesztölci Jó szerencsét TSZ.” A kőbányászati melléküzemágat az 1970-es évek közepén mozaikkövek gyártásával egészítették ki.  A kőbányához tartozó üzemek vezetői: kőbánya: Farnadi Lőrinc, mészüzem: Tóth László, kőőrlőüzem: Grósz József

1991-ben Kesztölci Kőbánya Kft. magyar-osztrák vegyesvállalat vezetője Jozef Wagarurist osztrák vállalkozó a kesztölci mészkő jó tulajdonságait kihasználva betonelem gyárat kívánt alapítani. Az önkormányzattól környezet és zajvédelmi okokra hivatkozva három hónapi próbagyártásra kapott engedélyt.

Mi kesztölciek sajnáljuk, hogy a több évszázados bányászkodás sebet ejtett a hegyünkön, de szerencsére ennek vége, a bánya nem haraphat jobban a hegybe. A környezetvédők és a Nemzeti Park árgus szemekkel ellenőrzik a tevékenységüket. A bánya területe 1918 m2, és ezt tilos bővíteni. Már csak lefelé mélyíthetnek, semmiféle terjeszkedéshez nem járulnak hozzá. A bánya szomszédja a Nemzeti Park, a bányán belül is korlátozzák a tevékenységet a védett baglyok érdekében.

Vöröskői István polgármester így írt a falu és a bánya kapcsolatáról: "az ásványvagyon állami tulajdon, ezért a bánya állami engedélyek alapján működik. Önkormányzatunknak sem engedélyezési, sem felügyeleti jogköre nincs. A község iparűzési adójának 1/5-e a bányaüzemtől származik. A bánya támogatja a Sport Egyesületet a TAO-val, ez évi több millió forint. Az ásványvagyon kimerülése után a tájrendezést a vállalkozónak kell kifizetnie, ezt az összegét letétbe kellett helyeznie a hatóságnál. Ez a garancia arra, hogy a kőbánya bezárása után a tájat rendezetten hagyják maguk után.."

Felhasznált irodalom: Kesztölc története Forrásfeldolgozás/ Radovics Istvánné/

                                          Kesztölc Jó szerencsét Tsz jegyzőkönyvei

                                          Korabeli nyomtatott sajtó