Borús napok ég veletek : napfényben
úszik a való világ is, ragyogó fényben
állva itt a sziklán, szárnyallni készen
mint madár, mely messzire vágy.
Tavaszi fényözön mint festmény :
színes minden fű, ág, bokor, fa és
virág, és megannyi gondolat mit
képzelet szül és valóság lehet, idefent.
Messziről minden oly tiszta és szép.
Képeslapnyi kiragadott világ, magam
mégis sokakkal robinsonként állva
árnyképemet látva, mely ingatag
kép a sziklák kövén, mint e pillanat
mely elröppen mint égen a madár,
de emléke bennem él örökké már.

Borítókép: Tóth Tibor festménye: Klastromi tó (30x42 olaj)