Makovics János verse, Tóth Tibor festménye.
Makovics János: Télutó
Fagyos éjek, hideg napok,
hosszú estek, forró kávék,
nyúlnak napok olvadozva,
hóember is foszladozva.
Télutóban járunk már,
lassan de bizton jön a
tavasz, csak türelem
mely rózsát is teremt.
S kivetkőzünk napsugárban,
kilépve már szobácskánkból.