Most lássuk, hogyan teljesedtek be Jézusban ezek az úgynevezett "előképek", amelyek előre utaltak az igazi Húsvétra, Jézus és követői Húsvétjára.
Jézus az Ószövetség előírásai szerint mindig ünnepelte a Pászkát, az ószövetségi Húsvétot. Amikor közeledett az Ő "órája", akkor előtte tanítványaival együtt költötte el a húsvéti Pászka-lakomát. Ez volt az "Utolsó Vacsora", amelynek keretében alapította az Oltáriszentséget. A kovásztalan kenyérre azt mondta: "ez az Én Testem". Az Ószövetséget áldozati állatok vérével kötötte meg Mózes a Sínai hegynél.
Jézus a lakoma borára azt mondta: "ez az Én Vérem, az Új Szövetségé". Ezzel Új Szövetséget hozott létre, azok közösségét, akik hisznek Őbenne, Őhozzá tartoznak, és Általa az Istenhez. Az Eucharisztiába belerejtette megváltó kereszthalálát és feltámadását, az Ő Húsvétját, vagyis átvonulását a halálból az Életbe, az örökkévalóságba. Aki megkeresztelkedett, az jelképesen belekapcsolódott ebbe az eseménybe. A vízben való elmerülés jelképezte a meghalást. Meghalást a bűnnek, a korábbi életnek és bűnös szokásainak. Az illető ugyanis előtte ellene mondott a bűnnek és a gonosz csábításainak.
A vízből előbukkanó ember pedig Jézus feltámadását szimbolizálta. Mindez hitben történt, tehát a lelki élet szintjén meg is valósult. A keresztség egyesítette az embert Jézus Húsvétjával Jézussal együtt átvonult a bűn halálából a föltámadt Jézus életébe, a kegyelmi életbe, az isteni életbe. Húsvétkor ünnepeljük Jézus Húsvétját (átvonulását), ami vallásalapító esemény, és megünnepeljük saját Húsvétunkat, keresztségünket, ami által kereszténnyé lettünk. Ezért újítjuk meg a feltámadási szertartásban a keresztségi fogadalmat.