Kesztölc egyik nevezetes és minden tekintetben eredti egyénisége Jasin. Rendes neve Valovics László .Ezt a nevet Dukony Béla focistától kapta, mikor ő még gyerekként beállt kapusnak. Akkoriban volt egy ilyen nevezetű kapus,és azt mondta rá úgy véd mint a Jasin, és így "ragadt rá" ez a név, sokan csak így ismerik.

Bányász volt, és a mostani pincét, présházat szüleitől örökölte,és mikor a rendszerváltozás jött, akkor ötlött eszébe, hogy mindazt ami volt a faluban tárgyi emlékek, bányaszattal és más dolgokkal együtt, meg kellene őrizni, hogy ne vesszen kárba. Úgy szedegette össze a legkülönfélébb dolgokat,és ismerősök, barátok is hoztak már neki ezt - azt, és az évek folyamán rengeteg anyag gyűlt össze.

Először csak bányászati tárgyakat gyűjtött,de aztán mindent ami a faluval kapcsolatos. Volt amit a szemétből vett ki, mert a rendszerváltáskor sokmindent kidobáltak. Itt ebben a kis magánmúzeumban, mert nevezhetjük annak, megvannak azok a tárgyak,amik ma már nem lennének meg. A könyvtár címere, de a hétköznapi tárgyaktól, a hímzett falvédőtöl kezdve edényekig, zászlók, kitűzők,jelvények, eredti fotók, stb. Sok régi ,a faluról készült képeslapja van, fotók, és újságcikkek.

Harci tárgyak is fellelhetők német és orosz katonai ruhák, jelvények, kitüntetések, a volt szovjet laktanya maradványaiból, és persze a Kesztölci Köztársasággal kapcsolatos tárgyak is. Csizmák, lámpák, edények, festői összevisszaságban, mégis jól áttekinthető minden, és csak ámul - bámul az ember, hogy mennyi "kincset" lehet meglelni, és milyen sok történet füződik hozzájuk.

Mindenki előtt nyitva ez a hely, bárki betévedhet, megnézheti,és van vendégkönyve is, ami nem csak a látogatók bejegyzéseit örökíti meg, parlamenti képviselőktől kezdve japán látogatókig, hanem a faluban történt eseményeket is rögzíti, akkor készült fotókkal, újságkivágásokkal. Maga a vendégkönyv is "múzeum" a falu történetével.

Sokat tett - tesz a faluért, tagja volt a kultúrcsoportnak, programokat szervezett, nagy része van abban is hogy a temetőben van a három sírkő a falu hősi halottaival,és a bányászemlékmű is , a régi és az új. Minden eseményen ott van, aktív segítő, résztvevő, önzetlenül, teljes odaadással végzi amit, és sokan kritizálják, kevesen segítik már, pedig örülni kellene hogy van valaki aki önszántából végzi ezt a munkát, a mi érdekünkben. Mert ez a sok érték elkallódna, ha ő nem gyűjtené, rendezgetné. Bízunk benne, hogy a gyűjtemény gyarapodik és rendeződik, és ami a leginkább lényeges : hogy meg is maradjon majd,mert nagyon nagy kár lenne ha "elszóródna" az a sok tárgyi emlék ,ami itt fellelhető.

Aki járt már itt, emlékeiben megőrzi, mert nem lehet elfelejteni ezt a kis "múzeumot", ami falunk egyik ékköve.