Áprilistól kezdtem el írni a Kesztölc-hu számára. Régebben sokat írtam a faluról, eseményeiről különböző lapoknak, de aztán abbahagytam, több okból kifolyólag. Most, hogy ismét bevetettem magam a falu életébe, rácsodálkoztam mennyi érdekes egyéniség él Kesztölcön, akikről kevesen tudnak. Megérdemlik a közfigyelmet, tevékenységükkel gazdagítják a falu szellemi, kulturális életét. Nagy örömöt és megtapasztalást okoztak azok a rendezvények, melyeken részt vettem. Ezekről igyekeztem tényszerűen, mégis líraian tudósítani. Sok visszajelzést kaptam, ezeket elfogadtam, és megértettem.

Olyat nem lehet írni, ami mindenkinek tetszik. Különbözőek vagyunk, de sokszínűségünk mégis egybekovácsol minket: falunkbelivé.

Megtiszteteltetés volt a kiálllításokon, rendezvényeken és eseményeken részt venni, átélni, megtapasztalni a szervezők hozzáállását. Ez munka is, mert nehezen birkóztam meg egy-egy eseményen való futkosásom mibenlétével.  Adottságaim miatt szeretek háttérben maradni, de muszáj volt betolakodnom, hogy közelebbről lássam, halljam és tapasztaljam meg az események sokszínűségét. Köszönöm megértésüket, türelmüket. Ez az év gazdag volt kulturális és egyéb eseményekben, volt miről tudósítani.

Külön megtiszteltetés, hogy ezeken kívül időnként gondolataim, verseim is megjelenhettek a Kesztölc-hu oldalán. Ezek szintén nem maradtak visszhang nélkül. Ennek örülök, mert egy írásnak akkor van értelme, ha az érzéseket, gondolatokat ébreszt az olvasóban, akár negatív, akár pozitív értelemben. Önkéntesként közelebbről megismertem azokat a tiszteletreméltó embereket, akik időt, energiát, fáradtságot nem számítva szervezik az eseményeket.  Őszinte elismerésem munkájukért, melyet a faluért, annak lakóiért tesznek, mindannyiunk örömére. Van mire emlékezni, visszanézni szerencsénkre, és ez közös érdemünk.