Hőség

Medárd napja van ,és jó idő.
Negyven napig így marad,
mondták anno, és úgy legyen :
elvégre nyáron meleg napfényes
napok múljanak, izzadva, mégis
élvezve a nyár minden örömét.

Vakáció és szabadság, kinek
mi jár és marad még, s mit tud
kihozni magának és másoknak :
örömet, emléket adatva,mely
mint bumeráng ,visszatér majd
míg élünk, emlékeink gyanánt.

Szünidő

Régi nyarak jutnak eszünkbe,
mikor még annyira más volt
a világ és benne az emberek.
Megváltoztunk ahogy világunk,
de nyarainkból még megmaradt
valami gyermeki naivitás, bízva,
reménykedve, hogy boldog
lesz nyarunk, és úszunk mint
csónak a mámor folyóján,
erdők - mezők rejtett zugait
meglesve, falvak, tanyák árnyaiban
megpihenve, miként nagyvárosi
Űlétben nyüzögve hangyabolyként.

Nyár falun

Most aztán tobzódik a nyár!
Zöldben úszik a végtelen táj.
Virágok tömkelege, erdők és
mezők, kis ligetek, forró napok,
hűsítő éjek, és a nyugalom
mi szétárad, lélekmelengető.

Falusi nyár még őrzi romantikáját.
Messziről,a hegytetőröl nyugodt,
képeslapszerű a falu látványa,
itt nem bántanak az emberek.
A természet tartja még magát, a világ
ami változik és benne mi az emberek,
falun is : de a kis tóparton elheverve,
eget nézve, madárcsicsergést hallgatva,
még falusias a nyár, romantikás láng,
mint tábortűz csillagokkal telt éjszakán.