Bányásznap alkalmából szeptember 4-én, az Esztergomi úti emlékműnél hálánkat és megbecsülésünket fejeztük ki mindazok iránt, akik a Föld mélyén nehéz és veszélyes körülmények között dolgoztak. Emlékeztünk azokra a bányászokra, akik már nincsenek közöttünk és tisztelettel őrizzük mindazt, amit ránk hagytak.

A megemlékezésen Hertlik Médea Mónika, a művelődési ház vezetője Kesztölc Község Önkormányzata, a Kesztölci Szlovák Önkormányzat és a Kesztölci Nyugdíjas Bányászok Hagyományőrző Köre nevében köszöntötte a jelenlévőket.

Elhangzott, hogy a mai napon nem csupán egy hagyományt őrzünk, hanem emlékezünk azokra az emberekre, akik munkájukkal, bátorságukkal, és kitartásukkal meghatározó részesei voltak közösségünk életének. Tisztelgünk a bányászok előtt, akik nap mint nap alászálltak a Föld mélyére, hogy munkájukkal családjukat és közösségünket szolgálják.

Mint ismert, 1919. szeptember 6-án csendőrsortűz oltotta ki több bányász életét Tatabányán. Ennek emlékére vált szeptember első vasárnapja a bányászat és a bányászok áldozatos, sokszor embert próbáló munkájának ünnepévé. A bányászok munkája nem csupán egy foglalkozás, hanem egyben életforma, hivatás és közösség is volt egyben.

A Himnusz után Pápai Noémi, és Varga Marcell, a Kesztölci Kincses József Általános Iskola diákjai versekkel színesítették a megemlékezést. Ezt követően egy perc néma csenddel emlékeztünk az áldozatokra és a hős bányászokra.

Idén Fülöp Zita, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Dorogi Helyi Szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy Kesztölcöt a bányászat és természeti adottságai formálták gyönyörű községgé. Felidézte, hogy az 1980-as években volt a lencsehegyi bánya volt a térség legjelentősebb bányája.

Megtudtuk, hogy a romániai Zsil-völgyi bányászok, valamint a dorogi és a lencsehegyi szénbányászat történelmi összekapcsolódása mögött komoly szakmai, emberi és olykor tragikus események álltak. Az egyik legfontosabb kapocs dr. Schmidt Sándor bányamérnök személye, aki a selmecbányai tanulmányai befejezése után 1904-ben az erdélyi Zsil-völgyben, Petrozsényben dolgozni. Ez a vidék alapozta meg bányászati tapasztalatait, majd 1905-ben áthelyezték Dorogra, később ő lett a Dorogi-szénmedence legjelentősebb, legmeghatározóbb vezetője.

A két bányaterület között a későbbiek folyamán több szálon is szoros kapcsolat alakult ki. Az 1990-es évek elején a bányászat munkaerőhiánnyal küzdött, így külföldi bányászokat kellett toborozni. Ezzel párhuzamosan a Zsil-völgyében a politikai és gazdasági instabilitás, valamint a bányabezárások miatt sokan munka és biztos megélhetés nélkül maradtak. Ennek eredményeként Zsil-völgyéből többen a lencsehegyi bányaüzemben kezdtek el dolgozni.

„Az itt dolgozó Zsil-völgyi bányászok története a magyar szénbányászat utolsó fejezetének egyik legfontosabb sorsfordító időszaka volt” – tette hozzá.

Fülöp Zita kiemelte: a bánya megszabta a mindennapok ritmusát, összekovácsolta az embereket, a föld alatt nem számított más, csak az összefogás. A bányászok tudták, hogy az életük egymás kezében van, ez a bizalom tette erőssé ezt a közösséget. Az ünnepen ne feledkezzünk meg a múltról, vannak dátumok – mint például az 1988-as lencsehegyi bányaszerencsétlenség napja –, melyek örökké beégnek a szívünkbe.

Méltatta a Kesztölci Nyugdíjas Bányászok Hagyományőrző Körét, hiszen aktívan ápolják a térség és kiemelten a kesztölci bányászati emlékeket. Páratlan kiállítás található az emlékművel szembeni „Jasin-pincében”, mely a tavaly elhunyt Valovics László gyűjteménye. Köszönetet mondott Jasin lányának, Valovics Larisszának, hogy továbbra is biztosítja a helyszínt a bányásznapi megemlékezésekhez. Köszönetet mondott továbbá Vöröskői István elnöknek, valamint Klányiné Mihalovics Erzsébetnek és Klányi Istvánnak is.

S hogy mitől volt különleges az idei esemény? A 76. Bányásznap alkalmából Zsil-völgyből érkezett delegáció vett részt a térségi ünnepségeken, köztük Kesztölcre is ellátogattak.

A beszédet követően Bánhidi József, a Bányász Szakszervezeti Szövetség, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány és az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Dorogi Helyi Szervezete nevében köszöntötte az emlékezőket, majd elárulta, hogy a Kesztölci Pávakör, valamint Kain Anna, a Pávakör vezetője a Komlón megrendezett 76. Országos Bányásznap központi ünnepségén művészeti nívódíjban részesült. Az elismerést olyan egyesületek kaphatják meg, akik hosszú éveken át őrzik a bányász hagyományokat.

Bánhidi József az idei Bányásznapon köszöntötte a 65 éves szakszervezeti tagsága kapcsán Kara Istvánt és jó egészséget kívánt számára. Végül méltatta Valovics Larisszát, hogy tovább gondozza édesapja gyűjteményét.

Az ünnepség végén elhelyezték a Bányász Szakszervezeti Szövetségnek, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítványnak, Kesztölc Község Önkormányzatának, a Kesztölci Szlovák Önkormányzatnak, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a Csolnoki Bányász Hagyományőrző Egyesületnek, a Szent Kelemen Polgári Körnek, valamint a Kesztölci Nyugdíjas Bányászok Hagyományőrző Körének koszorúit.

Az emlékezés a Bányászhimnusz eléneklésével ért véget, majd kötetlen beszélgetésre és egy kis pogácsázásra, közös együttlétre invitálták a jelenlévőket.