Kiemelkedő nemzeti értéknek minősül, a Komárom-Esztergom Megyei Értéktár része. Felújítás előtti méretei: oszlop magassága 60 cm, szélessége 30 cm. A rajta lévő vaskereszt 1 méter magas, a korpusz nagysága 20 cm. Felújítás utáni paraméterei a következők: 82 cm széles talapzaton áll, magassága 188 cm, az oszlopfő szélessége 43 cm, a kereszt és a korpusz méretei változatlanok. A kereszt talapzatán kápolnát ( kaplonka) idéző faragás van, amelyben Krisztus fej látható.

A meglévő feljegyzések birtokában két elképzelés is létezik a kereszt történetével kapcsolatosan. A rajta lévő évszám 1889 bizonyítja a felállításának időpontját. A meglévő egyháztörténeti feljegyzések az állító személyét jelölik meg, akinek a neve Fekete Máté. Egy későbbi feljegyzés arra utal, hogy a falu Iparos Testületének a tagja.  A kereszt állításának konkrét előzményeit nem ismerjük, de a meglévő adatokból levonhatunk bizonyos következtetéseket.

 A falu első utcái a templomtól vezettek Klastrompuszta irányába. Miután megoldódott a Magosi alatti vízmosás kérdése a falu ellenkező irányba kezdett terjeszkedni. A mai Tájház 1762-ben épült, a Kisiskola 1894-ben az akkori Községháza 1905-ben. A falu kettészakadását jelzik a korabeli szlovák elnevezések is az Ófalu volt a Stará dedina, a mai Szent István utcával kezdődött az Újfalu  Nová dedina.

Miután a mai Szent István utcai telkeket kialakították, az itt lévő utat már nem csak a termés betakarítására használták, hanem a közlekedés kiemelt szakasza is lett. A leányvári vasútállomást ezen az úton lehetett a legrövidebben megközelíteni. Az 1900-as évek elején indult meg ennek az útszakasznak a kiépítése, és a Leányvári utca elnevezést kapta. A kereszt felállításával az alapítónak az volt a célja, hogy a három út kereszteződésében álló vaskereszt jelezze azt, hogy ez a falu vége, illetve a falu bejárata. (Útkereszteződések: Boky dűlő útja, Ćívska cesta,  Csóványos felé vezető út, mai Petőfi utca, illetve a fő úttá kinevezett Leányvári utca, mai Szent István utca.

A második feltételezésnek az igazságalapja annyi, hogy a kereszt kő talapzata vulkanikus eredetű. (Az összes kesztölci szakrális emlék terméskőből készült.) A feltételezések szerint a Pri tabule (a helység megnevezése, falutábla) fölött álló kereszt a római korban a második században a régi római hadiút útvonalát jelző tábla volt. A kőtömb a rómaiak közreműködésével került erre a helyre, bizonyíték lehet erre az is, hogy a Boky dűlőben római cserépégető kemencére, és egy őrtoronynak a maradványaira utaló leleteket találtak a régészek. A későbbiek során ezt a kőtömböt faragták meg és került a tetejére a vaskereszt a bádog korpusszal.

A kesztölci lakosokat és vendégeket köszöntő és búcsúztató vaskereszt sem mentes a falunkra oly jellemző legendáktól. Felújított állapotában gyönyörű, mi pedig gondoskodjunk arról, hogy teljesíteni tudja a feladatát: óvja a falut a bajtól, békétlenségtől és a szerencsétlenségektől.

Radovics Istvánné

Az útszéli keresztet felújította: Hudecz László kőfaragó

Felhasznált források: Komárom –Esztergom Megyei Levéltár Kesztölcre vonatkozó irat anyaga, Komárom-Esztergom Megye Településtörténeti Kalauza, Komárom megye helynevei.