Kesztölc Kestúc

keresés

Kesztölcről sokaknak a tapétagyár jut eszébe. A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben sokat reklámozott kesztölci tapéta sok akkori lakótelepi lakás hangulatát határozta meg. A reklámfilm egy egész generációnak beégett:  ráfröccsen a vérnek látszó kecsap a falra, sikítás, majd apus: - Ne félj, mama, ez KESZTÖLCI TAPÉTA!

Angol nyelvű korabeli dokumentumfilm a tapétagyárról, és a Jószerencsét Termelőszövetkezetről.

 

Kelenföldi Lászlóval, a tapétagyár egykori vezetőjével készített interjút a Népszabadság 2002-ben. "A felhagyott állattartó telepen, nem is Kesztölcön, hanem már Leányvár határában az NDK-ból importált gépeken néhány év elteltével már 4-5 millió négyzetméternyi tapétát állítottak elő, csaknem százan. Szinte egyetlen magyar gyártóként a nyolcvanas évek közepére piacvezetővé váltak, olyannyira, hogy már a nyugati minőségű és technológiájú tapéták gyártásával is megpróbálkoztak."

A nyomtatás technológiájáról ír rövid blogbejegyzésében Czvitkovits Judit. "A tapétagyártás során három nyomtatási eljárást (mély-, magas- és ofszetnyomás) alkalmaznak, valamennyi eljárásnak olyan rotációs technológiáját, ami végtelen számú előállítást tesz lehetővé, a nyomóhengerek folyamatos, önmagukba visszatérő mintát adnak. A gyártósorokon ezen technológiákat kombinálják."

Az első kesztölci tapétaszaküzlet Újpesten található, és ma is büszkén vallja múltját. 

 

Olvasta már?

Az aranyszívű kesztölci plébános

A múlt század ötvenes éveiben nagyszüleimtől hallottam először Srobár József plébános úr nevét. Szeretettel emlékeztek rá több, mint harminc évvel azután is, hogy elment falunkból. - Bárkányi Valkán Zoltán írása, Kochnyák István levéltári gyűjtése

Szokolik Sándor kesztölci naplója 1956-ból

Szokolik Sándor ma Ausztráliában él. 1956-ban tevékenyen részt vett a budapesti és a kesztölci forradalmi eseményekben. Akkori naplója értékes forrás ahhoz, hogy megértsük, hogyan élték meg az akkori fiatalok, hősök a nagy napokat.