Szomorúan állunk Minczér Bernát, Bertus bácsi koporsója előtt, akit ma elkísérünk az utolsó útjára. Hosszú, küzdelmes, tragédiáktól sem mentes életút fejeződött be. Kevés olyan ember van, akin látszatra nem hagynak nyomot azok a sorscsapások, amelyek érik őket. Alapvetően vidám természetűek, figyelnek embertársaikra,folyamatosan alkotnak valamit, ha nem kézzelfoghatót, akkor közösségeket építenek. Mindezt mély vallásos hittel teszik. Ilyen emberek közé tartozott Bertus bácsi is. Példaképet búcsúztatunk.

Miben mutatott példát? Igazságérzete tiltakozott a diktatúra ellen. Kiállt és alakítója lett annak a történelmi eseménynek, amire nagy tisztelettel gondolunk, az 1956-os Forradalomnak és Szabadságharcnak.

Emelt fejjel ülte le a rá kiszabott börtönbüntetést. Majd a rendszer ellenségeként büntetésből egyre rosszabb munkakörülmények között kellett bizonyítania az élni akarását és a helytállását. Bányász volt, tisztelte a bányát. A későbbiek során sok szlovák bányászdalt adott át az utódoknak.

Példa a kitartásra és a falu iránti szeretetre a Pávaköri munkássága. Annak nevezhetem, mert közel fél évszázadig végzett alkotómunkát ebben a körben. Bertus bácsi volt a KESZTÖLCI., A szlovák dalok szeretete, a vágy, hogy ezt a többieknek átadja, megmutassa és megtanítsa végig benne égett.

Mennyire a közösségért élt, bizonyítja, hogy az ajtaja mindig nyitva állt. Történészek, filmesek, közművelődési szakemberek, szlovák nyelvészek keresték meg. Bertus bácsi mindig rendelkezésre állt.

Ez a mi szerencsénk, mert azzal, hogy Ő médiaszereplővé vált. Emlékét, az átélt eseményeket, megőrzi a mai digitális világ.

Példaértékű volt az adakozása. A jó ügyek megvalósítása érdekében, nem egyszer anyagi támogatást is nyújtott.

Beszélnünk kell a küzdelmes gyermekkorról is. Szülei menekültek a gazdasági válság miatt kialakult szegénységtől. A jobb megélhetés reményében Franciaországban telepedtek le. Bertus bácsi ott született. Vágyai között szerepelt az, hogy még egyszer viszontláthassa azt a francia kisvárost, ahol születetett.

Egy barátja segítségével ez is megvalósult. Újabb példa a következetességre és arra tanít, hogy bízzunk magunkban, akarattal megvalósíthatjuk vágyainkat.

Példaértékű volt a bajtársak összefogása és támogatása. A rendszerváltás után a helyi POFOSZ szervezet vezetőjeként, segítséget tudott nyújtani egykori rabtársainak.

Az 1956 Magyar Nemzetőrség helyi csoportjában is szervező munkát vállalt 1985-ben dandártábornoki kinevezést kapott.

Nagy veszteséget jelentett Annus néni elvesztése, gyászát enyhítette az unokaöccsétől kapott figyelem.

Példaértékű, hogy ezután sem zárkózott be, maga köré gyűjtötte a Pincebarátokat, olyan férfikórust szervezett, akik a maguk örömére élesztették fel a pincekultúrás éneklés szokását.

Bertus bácsi tréfás jókedve, új barátokat is hozott a szlovákiai Medveckéről, de mélyen tisztelték őt a testvértelepüléseinkről érkező vendégek.

Végül elmondhatjuk: Bertus bácsi nem önmagának élt. Ő a KESZTÖLCI, aki a közösségének a hasznára, javára, előmenetelére fordította céljait, tehetségét adottságait. Járjon érte köszönet és legyen számunkra ez a legnagyobb példa, amely minket is erre kötelez.

Nyugodjék békében! Bertus bácsi: Otpočívajťe v pokoji. Nech je pre váz zem lachhá!

Borítókép: Valovics László felvétele