A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság esztergomi konferenciájának egyik fő előadója a népszerű Pál Ferenc, Prima Primissima-díjas katolikus pap volt. A boldogságról is beszélt ezúttal.

Pál Feri atya a lelkigondozás, a hit és a spiritualitás, segítő kapcsolatokban betöltött szerepéről és jelentőségéről beszélt. Történeteken keresztül mutatta be, hogyan jelenhet meg a spirituális élmény bárkinél. Az atya kifejtette: a spirituális tapasztalat vagy alapélmény alatt azt érthetjük, hogy egy szívünk mélyéig hatoló élményt éltünk át. Sokan sajnos nem használják elég erőforrásnak ezeket a tapasztalatokat, pedig ezek azok, amelyek igazán feltöltik az embert. Ilyen élményei mindenkinek vannak, csak sokan nem tudják elérni. Nem találják a kapaszkodót egy-egy adott helyzetből. Pedig a megoldás, a kincs bennük van. Mindenkiben.

Ezekhez az élményekhez sok tartalom kapcsolódhat. Például egy egységélmény, az, hogy egy vagyok minden emberrel vagy a világgal, vagy a természettel. Átélhetek egy nagyon nagy békét, egy harmóniát, valami nagyon mélyről jövő nyugalmat, a boldogság tapasztalatát vagy az örömöt. Tehát sok minden lehet benne. Összefoglalva valami olyan egységélmény a nálam többel, ami átjár engem, erővel tölt fel és öt-tíz év múlva, ha rágondolok, még akkor is van benne olyan erő, ami még akkor is hat rám – fogalmazott Feri atya.

Kifejtette: a boldogsággal kapcsolatban is van egy téveszménk. Ez egy kulturális tévedés, nem csak egyeseket szokott jellemezni. Azt gondolják sokan, hogy a boldogság nagyon rendkívülien egyedi. Például, ha az esküvőmre készülök, vagy a nyaramat tervezem, akkor ott legalább negyven dolognak kell stimmelnie, passzolnia pont úgy, ahogy azt én akarom. Ez a legjobb út a boldogtalansághoz. De legalábbis a csalódáshoz. Miközben a boldogság természete nem az, hogy hihetetlenül egyedi. Úgy is mondhatnám, hogy a boldogság nem exkluzív. Nagyon egyszerű dologról van szó, ami mindannyiunkra hasonlóképpen jellemző.

Legyünk jók másokhoz! Nem kell teljesen egészségesnek és normálisnak lennünk ahhoz, hogy jót tudjunk tenni valakivel. És ehhez az sem kell, hogy velünk jót tegyenek. Egyszerűen csak természetesen emberinek kell lennünk.

A népszerű atya szerint az egyik nagy probléma az, hogy sokan nem érik el ezeket a tapasztalatokat. Nem tudják, hogyan kell. Nem veszik észre, hogy ha megtörténik velük, akkor az éppen az. Fontos, hogy ezeket az élményeinket tudatosítsuk. Az a tapasztalat, hogy ezeket hajlamosak vagyunk elengedni vagy elfelejteni. Azt mondjuk, hogy hát ez tulajdonképpen csak egy sztori, milyen érdekes volt, hogy ilyet is átéltem. Valójában azonban ilyenkor, mintha az élet értelméből, lényegéből tárult volna fel valami, amit nem érdemes elveszíteni. Mert ez egy kincs. A szakember szerint a spiritualitást nem érdemes idealizálni, hiszen mindenkinél mást jelent.