Lassan ébredezik a természet, megérkeznek vonuló madaraink, élettel telik meg a puszta, az erdő, a tópart. Hétről-hétre egyre több madárdalban gyönyörködhetünk a kertben, a városok utcáin vagy a kirándulásink során.
Az első madár hangját nyilván nem kell bemutatni, hiszen a “nyitnikék” teljesen összeforrt a kora tavasszal. Ahogy a hóvirág, úgy ez a madárdal is egyet jelent a tél végével. Ennek egyik oka, hogy tényleg bárhol hallhatjuk a madáretetők egyik kedvenc madarát, a széncinegét.
Vonuló madaraink egyik első képviselője minden évben a seregély, amely jellegzetesen, nagy csapatokban repül, éréskor ellepi a cseresznyefákat, a szőlőket. A tavasz egyik hirnökeként már februárban dalolhatnak a haza érkező egyedek, és a sárgarigó “huncut a bíró” strófáját is szívesen kiálltja a nagyvilágba, amivel már a csodálatos májusi napokat is megeleveníti.
Mezei séták során már egészen korán hallani lehet a mezei pacsirták csacsogását, amely szintén az elsők közé tartozik. Aki jellegzetes énekét egyszer hallja, többé nem felejti.
A széncinege mellett a feketerigó dala is mindenki által jól ismert. Kora reggel és az esti órákban a hímek trillája csodálatos.
A 2017-es év madara a tengelic, amit szintén lehet hallani már kora tavasszal.
A zöldike “zsírozása” a téli hónapokhoz is hozzá tartozik, ahol a madáretetőt rendszeresen látogatja, ott tavasszal dallal hálálja meg a gondoskodást.
Az erdőben sétálva lassan hallható már a citromsármány és a sordély jellegzetes hangja is, amelyek nélkül nincsen erdei kirándulás.
Citromsármány:
Sordély
Egy-két hete már az autópályán haladva is láttam bíbiceket, ha vizes alföldi területeken járunk, könnyedén beléjük botlunk.
Természetesen további madarak hangját is lehet már hallani március elején az élményekben gazdag magyar erdőkben és mezőkön. Érdemes kirándulni, sétálni a természetbe.
Borítóképünk Molnár Dávid fényképe: Barátcinege