Milyen kötődése van Kesztölchöz?

Kesztölcön, születtem 1948-ban. Gyermekkorom meghatározó élményei közé tartozott a kukoricahántás, tollfosztás, lekvárfőzés a szüret. A ropogósra keményített konyharuhába kötött disznótoros kóstolók rokonokhoz szállítása, egy puha, meleg berliner kendőbe bugyolálva kislányként.... lelket simogató emlékek. Kesztölcön sokat járok, szüleim, rokonaim sírjához, nővérem ma is itt él. A mindennapok Diósdhoz kötnek, ahol élek.

Hogyan kezdett festeni?

Már gyerekkoromban is sokat rajzoltam, festettem, később ruhatervezéssel és gyártással, gyémántcsiszolással foglalkoztam. Életünk nagy tragédiáját két gyermekem édesapjának korai elvesztésekor éltük át, így kamasz koruktól egyedül neveltem őket. Miután kirepültek, ismét szükségét éreztem annak, hogy valami örömöt, boldogságot, harmóniát adó tevékenységet keressek. Másfél éve kezdtem festeni, Tornyai Tibor festőművész úr tanít. Már több, mint nyolcvan festményt készítettem.

Volt-e kiállítása?

Több kiállításom volt, Diósdon a Szt.Gellért napokon lesz a következő. Aranypaletta és Aranycsillag díjakat kaptam, ősszel lesz a díjátadó ünnepség. A sok biztatás, dicséret, elismerés minden elképzelésemet felülmúlja! Minden perce békét, harmóniát, nyugalmat ad, ebben a rohanó, lélektelen, anyagias világban. 

Ön szemmel láthatóan élvezi a nyugdíjas festőnő helyzetét!

Idősnek, fiatalnak egyaránt azt tanácsolom, kezdjenek el bátran alkotni, tevékenykedni. Merjék kipróbálni, mi lakozik bennük, mert csak akkor derül ki igazán, mire is képesek valójában. Legyen az én különleges sorsom inspiráló mindenkinek, hogy van élet hatvan év felett is, el kell kezdeni, csak az első lépés nehéz.