A kesztölci Kincses József Általános Iskola nyugdíjas igazgatója vagyok. Családom : Péter és Ági reklámszakemberek, a másfél éves  unokám Lujza.

  Önök az előző választáson megtiszteltek bizalmukkal, képviselő lettem, kötelességem számadást készíteni az eltelt időszakról.Pedagógusi életpályám nagyjából meghatározta az önkormányzati tevékenységemet. Feladatom az Ügyrendi  Bizottság vezetése lett, ebből adódóan a különböző adminisztrációs tevékenységek előkészítése hárult rám, illetve a képviselőtestület véleményét és javaslatait ,akár pályázati anyagok kiegészítéseként is írásos formába öntsem.

Törekedtem arra, hogy a már meglévő értékeinket megmentsük és a szűk anyagi lehetőségek ellenére megőrizzük. Ilyen volt a Petrik József tájház, a kisiskolai bányászati és helytörténeti gyűjtemény  kialakítása.

A képviselőtársaimmal együtt ,,igazi falutörténetet bemutató helyeket hoztunk létre önerőből,önkéntesek támogatásával. Helytörténészként feldolgoztam  a kesztölci kisiparosok történetét, amely  megjelent egy jubileumi gyűjteményes kiadványban.

A mai napig szívesen dolgozom a Kesztölci SE pártoló tagjaként, az egyesület adminisztrációs munkájában.

Önkormányzatunk négyévi leltára vegyes képet mutat. Sikeresek az iskola és az óvoda fejlesztésére irányuló közös társulási projektek, amelyek garantálták a tantestületek aktuális továbbképzését is. Megvalósult a játszótér, a gyermekek úszásoktatását és a felnőttek egészséges életmódját segítő rendezvények is népszerűek voltak. A két nagy beruházás az öröm mellett némi „ürömöt” is hozott adóság formájában. A várt, majdnem új, ipari parkos beruházás engedélyeztetése, viszont különböző technikai okok miatt még folyamatban van. Adóság állományunkat növelik a be nem fizetett helyi adók, étkezési térítési díjak, tájékozatlanságunkból adódó, önkormányzatot terhelő, egyéb kifizetések is.

Mit szeretnék a jövőben? Amit most nem sikerült megvalósítani. Szebb környezetet, Klastrompuszta régi hírnevével együtt, hagyományait tisztelő elégedettebb KESZTÖLCI közösséget, személyesebb lakossági tájékoztatást,(tudom ez már frázis, de mégis) olyan utakat és járdákat, amelyeken babakocsival és tűsarkú cipőben egyaránt lehet közlekedni.

 Ezekhez kérem a támogatásukat. A felsoroltak nagy része nem pénzkérdés, de megvalósításuk kulcsa az összefogás és az együttműködés.

Nevem  Kochnyák Sándor 1954.08.03-án születtem. Foglalkozásom technikus, 30 éve dolgozom a dorogi  Richter Gedeon NYRT-nál. Feleségem szociális gondozó a helyi Idősek Klubjában. Gyermekeim: Sándor 30 éves down szindrómás beteg, velünk együtt él a családban, és Tamás 26 éves mérnök asszisztens, szintén a Richter Gedeon NYRT. dolgozója.

Az eltelt 25 év alatt párhuzamosan a képviselője vagyok a Községi Önkormányzatnak, és a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzatnak is. Az utóbbi 10 évben a Kesztölci SE vezetőségi tagjaként törekszem arra, hogy a helyi sport visszanyerje régi népszerűségét.

A községi önkormányzat szolgálatában töltött utolsó képviselői ciklusra az volt a jellemző, hogy a pályázati úton nyert, két nagy beruházás az Egészségház és a művelődési Ház, döntő módon meghatározta a község gazdálkodását és némi hiányt is okozott. 

A nehézségek ellenére, a két intézmény által nyújtott szolgáltatás, fejlődést jelent a falu életében.

Emellett számos területen értünk el eredményeket, amelyek inkább munkát és szervezést igényeltek és kevesebb beruházást (buszforduló, buszmegálló, óvoda udvara, templomhoz vezető feljáró burkolása, futballpálya karbantartása) és még sok egyéb más dolog, amely kétkezi munkát igényelt.

A helyi színjátszó kör alapító tagjaként társaimmal rendszeresen, és örömmel szerepelek a vezetőnk által betanított színielőadásokon. Az eddigi életemet meghatározta a kesztölci hagyományok szeretete, ápolása és megőrzése. A célom, hogy a Pávakör, amelynek tagja vagyok, átadja a fiataloknak az általuk megőrzött, és újra felélesztett szlovák dalokat, és a Kesztölcre jellemző hagyományokat. Ezért dolgoztam képviselőtársaimmal együtt, a tájház és a helytörténeti gyűjtemények kialakításán. Ezért vagyok a mai napig a „ falu kisbírója,” és „ vőfélye”.