1959. év nyarán Szepessy Géza kalauzolásával indultunk útnak. Amikor a 900 éves múltra visszatekintő Kesztölc községtől a romok irányában felfelé haladunk a völgyben, bennünket is megragadott a táj varázsos szépsége. Egyik oldalon a magasba szökő, meredek, csupaszon fehérlő sziklafalak és lábuknál az erdők fáinak változatos árnyalatokban játszó zöld lombja, a másik oldalon a művelés alá fogott dombok hullámos lankáinak sokszínű foltjai színpompás együttessé olvadtak össze.

            A megművelt földek fokozatos elmaradása, az egyre meredekebbé váló és szűkülő völgy mindinkább jelezte, hogy célunk közelébe érkeztünk.

            Utunkon mindeddig végigkísért az új műút kialakított csíkja, mint a hegyoldalba belehasító, kígyózva haladó sebhely. Ez a meginduló közösségi tevékenység első látható eredménye. - Új társadalmunk alakította emberek itteni munkája egyik emlékezetes mozzanatának azonban mi is tanúi voltunk. Utunkba eső dombocskára felkapaszkodva, a völgy egyik kis katlana tárult szemünk elé. Benne nekivetkőzött embercsoport, pattanásig feszülő izmokkal birkózott a méteresnél vastagabb iszapréteggel. Olyan lendülettel ástak és csákányoztak, olyan lázas igyekezettel hordták el a kitermelt iszapot, amilyenre a régi idők munkafelügyelőjének korbácsa aligha kényszerítette volna a keze alá kerülő munkásokat.

Részlet a könyvből. A teljes szöveg itt tölthető le.