Végh Sándor Kolozsváron született, ott végezte tanulmányait is. Tudjuk, milyen volt az élet akkoriban Romániában, így aztán mint oly sokan, ő is elhagyta és hazánkba jött. Hivatalosan érkezett, nem a zöldhatáron, 1990-ben. Úgy érezte, bizonytalan az élete, egsziztenciája és művészete, s nem lehetett tudni, mit hoz majd az új rendszer.

Kesztölcre 1999-ben jött, és hamar beilleszkedett, elfogadták, olyannyira, hogy Vágó Katalin ötletére reagálva, már 1999-ben létrehozták és megnyitották a "Lélekvirágok" című kiállítást, melyen a falu egyéb alkotó művészei is kiállíthattak, festők, szobrászok, fafaragók. Ezt a kiállítást azóta is minden évben megrendezik, és Végh Sándor is kiállít egy-egy alkotást.

Számomra leginkább kedves a "Miért akartok háborút?" című, ami egyértelműen fejezi ki mondanivalóját. Amúgy bent a lakásában van egy nagyon érdekes és szintén szimbolikusan sokat kifejező alkotás, egy nagyméretű pókháló, szélén egy pók és a pókháló közepén a dollár jele : az elanyagiasododás és a pénz utáni hajszát fejezi ki.

Kevesen tudják, hogy a falu főterén a CBA melletti parkban felállított kopjafa az ő alkotása: talán érdemes lenne egy kis táblát kihelyezni alkotója nevével. Fafarágásokat és szobrokat is készít, de főleg ötvösmunkákat. Vannak tervei, elképzelései, de egyre nehezebb a helyzete, munkái anyagigényesek, ami egyben pénzügyi is, hiszen ahhoz hogy létrehozzon egy művet, sok alapanyag kell. Sajnos nincsenek szponzorok.

Kesztölcön kívül más településeken is voltak önálló és csoportos kiállításai: Esztergomban, Kertvárosban, Lábatlanon és Budapesten is, na és persze Kolozsvárott is. Nem csak saját művészetével foglalkozik,  alkotótábort is szervezett nem egy ízben, és tanítványai közül páran ma már az Iparművészeti Főiskolán tanulnak.

A kesztölci általános iskolában két évig rajztanárként dolgozott, és a diákok kedvelték, érdekes órái voltak. Helybeli és környékbeli alkotókat ismeri, időnként találkoznak, megbeszélik saját és a világ dolgait, s helyzetüket a mai elanyagiasodott viágban nem igazán látják reménykeltőnek,de teszik dolgukat, mert erre predestinálódtak.

1956-ra emlékezve is alkotott egy közepes méretű művet. Alkotásai először fejben születnek meg, majd agyagba önti, utána gipszbe, és végül is cizellálja és megkeresi a hozzá illő anyagokat, talpat,hátteret. Sok időt, energiát igényel egy alkotás létrehozása, de szerencsés helyzetben van, mert nyelvismeret nélkül is érthető, mit akar kifejezni, átadni az embereknek. Szeretné szebbé, jobbá tenni a világot, mély humanizmusa átjön alkotásit tekintve.

2014-ben a BAUMIX pályázatán II. helyzést ért el ötvösalkotásával, ami annyira tetszett nekik, hogy készítettek tíz darab kicsinyített másolatot belőle.

Végh Sándor részt vesz a falu eseményein, ahol tud segít, és örülhetünk hogy a mi falunkat választotta lakhelyéül, gazdagítva településünket alkotásaival is.