A kesztölci bányászoknak kemény élete volt, és felszabadítóként várták az oroszokat 1945-ben.  Remény helyett rettegést hoztak: az oroszok szibériai kényszermunkára hurcolták a falu férfilakosságának javát. 1956-ban a forrongó indulatok a felszínre törtek. Volt könyvégetés, robbantás, sok fegyver, még tankot is szereztek. Nagyobb baj nem lett, mert a bányászok ismerték az összefogás fontosságát. Megszervezték a forradalom intézményeit, teherautóval vitték az élelmiszert a pesti barrikádokra.

A megtorlás annál kegyetlenebb volt. Decemberben visszatértek a karhatalmisták, egy embert lelőttek, akit értek, letartóztattak. Minczér Józsefet halálra ítélték és tucatnyian tíz éves börtönöket kaptak. Ráadásul szégyenbélyegként rásütötték az itteniekre, hogy köztársaságot akartak kikiáltani.

De Kesztölc nem hagyta magukat, büszkék vagyunk az akkoriakra, a legendára. Kesztölc jó hely, Kesztölc külön köztársaság!

A tankot a Kesztölci Borklub állította, a szalmabálákat Nagy Péter, a Tejút Kft vezetője ajánlotta fel.