Ismerős e táj megannyi rejtett zuga/ Négy évszakokat átjárva évtizedeken/ megismerhettem sok rejtett szépségét,

Ismerős e táj megannyi rejtett zuga.
Négy évszakokat átjárva évtizedeken,
megismerhettem sok rejtett szépségét,
és ma már ritkán indulok "csak úgy"
útra fel, az "öregség" árnya kisért, és
bennem él minden kihamvadó remény.

Ismeretlen ismerős vagyok, szűkül a
kör mely egykor körbevett álszeretettel,
és már nem gond a magamramaradottság :
falumban is élve, benne - kívül, ahogy
létem egész mibenlétét, sehol sem vagyok
otthon, csak átutazóban, magamban, kívül
és belül, megélve múltat és reménykedő
jövőt, kívánva falumnak is szebb jövőt.

Borítókép: Kara István fényképe

Olvasta már?