Deák Mária évekig dolgozott Kesztölcön. "A kesztölciektől nagyon sok szeretet kaptam" -írta. Nemrég író-olvasó találkozóra jött hozzánk. Most két kesztölci témájú versét mutatjuk be.
Kesztölcön
Ó Pilis, te szép hegy,
ki ölelő szoknyád szélébe
kapaszkodó ébredő világ
gyermekét ringatod.
Veled ma még itt barangolok.
Kézen fog a múlt, s vezet a jelen.
Jövőt int felém a klastromi-bérc.
Szikla-szeme vigyáz,
míg a pincesor felett az ősz
fénye fest nekem sárga lombokat.
Szőlőt szemez, présel az idő,
s az Ófalu elnyeli lépteim.
Deák Mária 2013
Él a bérc
Sárga lomb virít a szép Pilis hegyén.
Oszlopod kövén az őszi nap pihen.
Szikla kősebén fakadt virágedény -
szirmokon peregve, őrzi szép hitem.
Míg mesél a táj, szemed ragyog, talán
itt az angyalok születnek, él a bérc,
arca zord, ha sír az emberek baján -
könny, mi itt ered, ha jár a gond-lidérc.
Nyomja szívemet, ha földi lét-nyomor
szembe jön velem. Te védsz Pilis; hiszem.
Kő üzen, ha hull a lomb, továbbsodor -
zúg a szél, a fáknak ágain pihen.
Krisztus! Út porában él; benőtt szobor.
Szírt felett nyugodt a csend, velem lebeg.
Lelkemet ha gúzsba itt kötöd, nyomor
cifra díszeként mosolyt ma hadd vigyek.