Nagycsütörtökön az Eucharisztia alapítását ünnepeljük, amit Jézus azért adott, hogy a keresztségben kapott természetfeletti, isteni életünket táplálja, éltesse. Nagypénteken Jézus megváltó Passióját és kereszthalálát ünnepeljük, amit szeretetből vállalt értünk. Ezen a napon nincs átváltoztatás, mert a liturgia valóságosan elénk állítja a Szent Keresztet és végig hallgatjuk a Passiót. Az Ószövetség Húsvétja a fáraó rabságából való szabadulás volt, az Újszövetség Húsvétja egy sokkal kegyetlenebb rabságból, a sátán rabságából szabadított meg, és tett minket Isten szent népévé. Ezt ünnepeljük a feltámadási szertartásban a nagyszombati vigíliában (=előeste) hálatelt szívvel és örvendezéssel. Az Ige-liturgia és a különféle szimbolikus szertartások (víz-szentelés, fény-litrugia) mind ezeket az eseményeket állítják elénk.
Kereszténynek lenni
Az Újszövetség húsvéti lakomája a szentmise, amelyben megújul Jézus megváltó keresztáldozata. Ő az igazi Húsvéti Bárány, akinek vére megment az örök haláltól. Ő az új Mózes, aki az Ígéret Földje felé, az Isten Országa felé vezet minket. Az Újszövetség Törvényét a Hegyi Beszédben mondta el, aminek rövid összefoglalása a 8 Boldogság. Az Új Szövetség nem csupán egy szerződés, hanem életközösség a feltámadt Jézussal. Az Ő élete bennünk van a keresztség óta. Ez az örökévaló isteni Élet, aminek élet-stílusát az Evangélium beszéli el. Et az Életet tápláljuk a szentségekkel. Jézus arra hív, hogy éljük ezt az életet, vagyis éljünk az Evangélium tanítása szerint. Azokat, akik ezt elfogadják és igyekszenek élni is, krisztusiaknak, azaz kereszténynek nevezték el. Húsvétkor tehát keresztény vallásunk, hitünk születését, alapítását ünnepeljük, és megújítjuk keresztényi mivoltunkat a keresztségi fogadalom megújításával.
Mi köze a tojásnak és a nyuszinak a Húsvéthoz?
A nyúl szaporasága miatt az élet szimbóluma. A tojás az élet, az új élet szimbóluma. A kiscsibe él már a tojáson belül is, de az igazi élete akkor kezdődik, amikor kibújik a tojásból. Az ember is él a földön, de igazi élete akkor kezdődik, amikor "kibújik" ebből a világból, és a halál kapuján át belép az örökkévalóságban. A tojás a feltámadást is szimbolizálja. A mi feladatunk az idők végén (=világ végén) lesz, amikor emberi testünkben feltámadunk és olyanok leszünk, mint a feltámadt Krisztus. A feltámadt test fölötte áll az evilági korlátozottságnak. Nem öregszik, nem érintik fájdalmak, betegségek és a halál. Örökké tartó boldogság az élete. Mivel emberi mivoltunkhoz hozzátartozik a test, ezért Isten azt akarja, hogy emberi testünkben éljünk Vele örökké. Ez a megdicsóült emberi test, amely részt kap Isten dicsőségéből.