Makovics János verse
Régmúlt húsvétok jutnak eszembe :
mikor még ünnep és hagyomány volt,
közösségi esemény, népünnepély.
Locsolkodás, ismerősökhöz, barátokhoz,
rokonokhoz való járkálás, találkozások,
beszélgetések, nevetések, kacajok.
Ma már ez is megváltozott: jelentősége
elhalványult, és nem maradnak otthon,
wellnes hétvégére és kirándulni mennek,
s így aztán abbamaradtak évek során a
locsolkodások, minek menni, ha üres a ház.
Pedig jó lett volna megtartani e hagyományt.
Nyaralni máskor is mehetnének, otthon
kéne lenni, várni a locsolkodókat, hisz
sokszor ez volt csak az alkalom hogy
találkozzanak egy évben a rokonok.
Húsvét ünnepe is átalakult sok helyen.
Közös vétkünk, s hiányát mégis szenvedjük.
Borítókép: Tóth Tibor: Kétágú hegy c. festménye