Mindig is szerettem a temetőket: csendjüket, meghittségüket. Mintha múzeumban járnék. Minden sír egy regény, s megállva eltűnődök, vajon ki is volt , hogyan élt, miket tapasztalt. A régi sírokat szeretem a legjobban, melyeken az idő lekoptatta a feliratokat, így szabad teret kap a képzelet.
Makovics János